Az elmúlt pár hónap során a Fidesz mindent megnyert, amit lehetett. Az eddigi tevékenysége alapján nagyjából meg lehet becsülni, hogy milyen típusú berendezkedésre számíthatunk.
Orbán Viktor saját értékelése szerint egy alapjaiban új rendszer következik, a másik oldal viszont a demokráciát temeti hangos sírással kísérve.
Érdemes előtte számba venni, hogy milyen típusú berendezkedés található a többi országban. Megfigyelhető, hogy az ország sikeressége nem függ nagyban ettől.
Az egyik szélsőség talán Svájc, amely egyfajta hierarchikus demokráciát, a regionális függetlenséget és ezáltal az országon belüli versenyt favorizáló rendszert hozott létre. Mindez a világ egyik legkívánatosabb országává teszi. Ebbe a kategóriába tartozik talán még Németország is.
A másik fajta véglet talán Kína és Oroszország, amely erős, technokrata központi hatalommal és állami részvétellel ér el sikereket.
Mindkét kategóriának megvannak a sikertelen párjai is:
Az első kategóriára merészen idecitálnám az USA-t, amit a 90-es évekig sikeresnek tartok, ma már úgy gondolom az erőteljes eladósodás miatt már túl van csúcspontján.
Ide tartozunk mi is, de mi a korrupción csúsztunk el, ami talán a legáltalánosabb veszély az első típusú berendezkedésre.
A másik kategória nagy veszteseiben (Szerbia, Észak Korea, Szovjetunió) az a közös, hogy a pragmatizmus helyett az ideológiát helyezték az előtérbe.
Mi is az ideológiával a baj, hiszen Kínáról olvasva is azt szokták emlegetni, hogy az ideológia hiánya talán az egyik legfontosabb probléma. Véleményem szerint leginkább a kontraszelektálás. Egy technokrata centralista államban az jut előbbre, aki jobban ért a dolgokhoz, hiszen mindenkinek e szerint mérik az értékét. Viszont azt már mi is nagyon jól ismerjük a 40 évből, hogy az ideológiai és technológiai kvalitások általában nem együtt járnak.
Igazából tehát azzal, hogy mi elmozdultunk a centrálisabb állam felé, nem feltétlenül hal meg minden remény (bár a korrupciót így is fel kell számolni, ld. arab világ), viszont az ideológiai értékek elé kellene helyezni a valós kvalitásokat.
Én ebben látom Orbánék legnagyobb hibáját, hogy egyelőre csak ideológiai síkon mozognak. A centralista elképzelések alátámasztására, nagyobb hangsúlyt kap az ideológiai, mint a hatékonysági szempont.
Az ellenzékkel pedig az a baj, hogy a centralista nemzeti-baloldali ideológiát mindahányan balról akarják megkerülni, ami lehetetlen. A Jobbik nemzeti ment jobban oldalra, az LMP pedig szociális szinten. Mindkét terület rendkívül kicsi, és látszik, hogy az utóbbi a kisebb. Az MSZP Mesterházival szintén balra oldalog, egyelőre kevés sikerrel.
Ezért gondolom úgy, hogy most Szili Katalinnak a balra kilépése politikai öngyilkosság.
Nagy kérdés, hogy lesz-e valakinek bátorsága jobbra lépni és vagy az ideológiamentes technokrata vonalon felépíteni egy pártot hitelesebben, mint az MDF csinálta Bokrossal (majdnem sikerült!), vagy pedig egy liberálisabb a korrupciót kiküszöbölő elosztott rendszert.
Egyelőre úgy tűnhet erre nincs igény, de a vasárnapi budapesti részvételi adatok árulkodnak a kínálat szűkösségéről. Kíváncsi vagyok, hogy pl. az MSZP hajlandó lesz-e egy huszárvágással (Gyurcsány nélkül!) ebbe belevágni, vagy talán új párt jön létre.
Addig meg marad a remény, hogy az ideológia mellett majd csak megjelenik a hatékonyság.
