Ami belefér

Az elmúlt pár hónap során a Fidesz mindent megnyert, amit lehetett. Az eddigi tevékenysége alapján nagyjából meg lehet becsülni, hogy milyen típusú berendezkedésre számíthatunk.

Orbán Viktor saját értékelése szerint egy alapjaiban új rendszer következik, a másik oldal viszont a demokráciát temeti hangos sírással kísérve.

Érdemes előtte számba venni, hogy milyen típusú berendezkedés található a többi országban. Megfigyelhető, hogy az ország sikeressége nem függ nagyban ettől.

Az egyik szélsőség talán Svájc, amely egyfajta hierarchikus demokráciát, a regionális függetlenséget és ezáltal az országon belüli versenyt favorizáló rendszert hozott létre. Mindez a világ egyik legkívánatosabb országává teszi. Ebbe a kategóriába tartozik talán még Németország is.

A másik fajta véglet talán Kína és Oroszország, amely erős, technokrata központi hatalommal és állami részvétellel ér el sikereket.

Mindkét kategóriának megvannak a sikertelen párjai is:

Az első kategóriára merészen idecitálnám az USA-t, amit a 90-es évekig sikeresnek tartok, ma már úgy gondolom az erőteljes eladósodás miatt már túl van csúcspontján.

Ide tartozunk mi is, de mi a korrupción csúsztunk el, ami talán a legáltalánosabb veszély az első típusú berendezkedésre.

A másik kategória nagy veszteseiben (Szerbia, Észak Korea, Szovjetunió) az a közös, hogy a pragmatizmus helyett az ideológiát helyezték az előtérbe.

Mi is az ideológiával a baj, hiszen Kínáról olvasva is azt szokták emlegetni, hogy az ideológia hiánya talán az egyik legfontosabb probléma. Véleményem szerint leginkább a kontraszelektálás. Egy technokrata centralista államban az jut előbbre, aki jobban ért a dolgokhoz, hiszen mindenkinek e szerint mérik az értékét. Viszont azt már mi is nagyon jól ismerjük a 40 évből, hogy az ideológiai és technológiai kvalitások általában nem együtt járnak.

Igazából tehát azzal, hogy mi elmozdultunk a centrálisabb állam felé, nem feltétlenül hal meg minden remény (bár a korrupciót így is fel kell számolni, ld. arab világ), viszont az ideológiai értékek elé kellene helyezni a valós kvalitásokat.

Én ebben látom Orbánék legnagyobb hibáját, hogy egyelőre csak ideológiai síkon mozognak. A centralista elképzelések alátámasztására, nagyobb hangsúlyt kap az ideológiai, mint a hatékonysági szempont.

Az ellenzékkel pedig az a baj, hogy a centralista nemzeti-baloldali ideológiát mindahányan balról akarják megkerülni, ami lehetetlen. A Jobbik nemzeti ment jobban oldalra, az LMP pedig szociális szinten. Mindkét terület rendkívül kicsi, és látszik, hogy az utóbbi a kisebb. Az MSZP Mesterházival szintén balra oldalog, egyelőre kevés sikerrel.

Ezért gondolom úgy, hogy most Szili Katalinnak a balra kilépése politikai öngyilkosság.

Nagy kérdés, hogy lesz-e valakinek bátorsága jobbra lépni és vagy az ideológiamentes technokrata vonalon felépíteni egy pártot hitelesebben, mint az MDF csinálta Bokrossal (majdnem sikerült!), vagy pedig egy liberálisabb a korrupciót kiküszöbölő elosztott rendszert.

Egyelőre úgy tűnhet erre nincs igény, de a vasárnapi budapesti részvételi adatok árulkodnak a kínálat szűkösségéről. Kíváncsi vagyok, hogy pl. az MSZP hajlandó lesz-e egy huszárvágással (Gyurcsány nélkül!) ebbe belevágni, vagy talán új párt jön létre.

Addig meg marad a remény, hogy az ideológia mellett majd csak megjelenik a hatékonyság.

A Nemzeti együttműködési nyilatkozattal megint sikerült jól megosztani az embereket, holott célja éppen ennek ellenkezője volt. A hangoztatott érv, hogy ennyire szép dokumentumot nem lehet nem aláírni sajnos sántít.

A szöveget kicsit átírva valóban alkalmas lenne az egység kinyilvánítására, de így semmiképpen sem.

Tudom sokan már leírták, de én is hozzátennék néhány érvet:

1. forradalom:  ha nagyon tágan értelmezzük, a forradalom szűk definícióját ("Modification of an existing constitution"), akkor persze belefér az orbáni szóhasználat, de akkor ugye EU taggá válásunk is egy forradalom volt. A legelterjedtebb definíciókban megjelenő legfontosabb momentumok: hirtelen, nem intézményesített és átrendezi a politikai, társadalmi rendszert.

Itt szinte semmi sem stimmel, a hirtelen az azért sem, mert vagy három éve készülünk erre a váltásra, és az események sem éppen lóhalálában haladnak, a dolgok teljesen intézményesítetten zajlanak (választás, parlament), a politikai társadalmi rendszerek pedig még mindig érintetlenek. Hadd jegyezzem meg, hogy egy kisebb parlament, VPOP-APEH összevonás szép lassan  törvényesen az egyrészt nem rendezi át a politikai és társadalmi rendszert, mert az nem az, és hirtelennek sem mondható.

Véleményem szerint ez a szó megcsúfolása egy olyan eredmény birtokában, ami pár tízezerrel több csak, mint az előző kormányé, csupán technikai okok miatt hozott 2/3-os többséget.

2. új rendszer: nem látom, hogy miben különbözik az új rendszer a régitől. Szavak szintjén a szocialisták kormányzása is, munka, otthon, család, rend, jólét előre vitelét tűzte ki célul. Most is csak szavakat látunk. Miben lesz most minden más?

3. a dokumentum nem mond semmit. Néhány alapértéken kívül semmi információ nincs benne az eddigi történelem lekicsinylésén kívül. Mit ad ez a dokumentum nekem, mit adjak én érte? Semmi. Lózung.

Az együttműködés fontos lenne, de ezt nem lehet úgy hogy igazából még mindig nem hallottuk, mik is a tényleges célok, milyen áldozatokkal jár, hová akarunk eljutni. Mert ahhoz már lehet kérni egységet, lehet kérni áldozatvállalást egy élhetőbb Magyarországért, ahol mindenki tudja, hogy a befizetett adókból mire jut pénz, mire nem. Kinek mit kell feladnia, hogy a megmaradt rész hatékonyabban működjön. Ezt a nagy többség igenis aláírná. Ez a szöveg így azonban nagyzolás, semmi más. Szokásos Orbáni megosztó szimbólum, mint a kokárda pártjelvénnyé degradálása, amit én máig legnagyobb bűnének ta

Várakozunk. Várakozom. Vannak sokan akik hisznek, akiknek a győzelem pillanatával eljött az igazság. Ők boldogok: http://mno.hu/portal/713491.

A hírek lassan jönnek. Kampányban nulla, két forduló között kicsit megkésve, de ügyesen elmondták, kb. mire kell a 2/3. Piros pont.

Azóta semmi. Pedig körülöttünk rendesen háborog minden és most nem az időjárásra gondoltam. Mindenki húzogatja a nadrágszíjat gyorsan lép, hogy nehogy ő legyen a következő Görögország után. (Tudom mi már megelőztük őket.) Itthon meg csak szép hangzatos szavak: www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf.

Számokat várok, mégpedig gyorsan. Amit össze lehet szedni az a következő:

Devizahitelezés leépítése, hogy a forinttal játszva nyíljon több mozgástér a kormánynak. De, még itt sem tiszta, hogy mihez kezdenének ezzel.

Piros pont, hogy csökkentjük a függőségünket, ezért hajlandó is vagyok fizetni az adómból.

Viszont most akkor úgy szorítunk meg, hogy mindent meghagyunk annyinak, amennyi, a forint árfolyamát, meg lenyomjuk 320-ig? Nyilván vannak pozitív hozadékai a dolognak, mint pl. a versenyképesség növekedése, de én jobban örülnék egy tisztább rendszernek. A devalválás ugyanis vissza is rúghat, mert a cégeknek is nagyrészt valutában van adósságuk. Az árfolyamváltozás ellentételezéseként megkötött ügyletek miatt meg inkább veszteség éri őket, mint történt ez már.

Itt van nekik a kétharmados többség. Hogy kormányra kerülnek, azt tudták már két éve biztosan. Miért nincsenek hosszú távú stratégiák, amiket már régen az arcunkba tolhattak. Igenis számokat akarok, hogy mennyi pénzt tudunk egészségügyre, infrastruktúrára, oktatásra, nyugdíjra stb. fordítani, ebből mennyi műtét, kórház, vonatpálya, vasutas, iskola, zeneiskola, tanár futja és akkor ésszerűen ehhez igazítani a dolgokat.

Persze lennének közvetlen vesztesek, de lennének nyertesek is. Amit pedig mindannyian kapnánk, az egyfajta biztonság. Annak tudata, hogy nem nekünk van a legjobb egészségügyünk, oktatásunk, de a színvonalát minimum meg tudjuk őrizni, sőt van tér a fejlesztésre. Tudnánk, mi fér bele, mi nem.

Persze ugye, aki eddig mindig azt hirdette, hogy minden belefér az állam kasszájába, csak nem kéne onnan lopni, az nehezen jön ki ebből. Mert ugye az az állítás nem igaz. Pedig én szívesen elfelejtenék minden rosszat, ha adnának egy pozitív jövőképet.

Szóval még várunk. Az egészet Viktor is elkúrhatja és ráadásul elég gyorsan, ha azt gondolja, hogy a 2/3-ot nagy szavakra és csak szimbolikus dolgokra kapta. Nem azért fognak rá majd emlékezni, mert olyan zseniális alkotmányt csinálta, hanem hogy a válságból ki, vagy még beljebb vezette az országot.

Most nem várhatunk soká én kérném a számokat, és valami útmutatást előre. De konkrétumokban és nem rózsaszín ködökben.

Ejj, mennyien megszólaltak már előttem, nem fogok üjat mindani, csak én is kiírom magamból a dühöt.

Dolgozom, közben belenézek a hírekbe (bár ne tenném!) és adrenalin 1000, tiszta ideg, nesze neked munka.

Tényleg mint egy rákos beteg (index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/03/04/magyarorszagnak_mutet_kell_/), olyan az ország (sajnos va a családban, tudom mit beszélek). Szép hullámokban egyre romlik minden, időnként kis javulás, remény, aztán utána kettőzött csapás. A tehetetlenség érzése, hogy elcsesztük. Elkúrtuk. Oly sok helyen, hogy már felsorolni sem lehet. Talán azt kéne nézni, mit csináltunk jól, az könnyebben menne.

Pedig én jól jártam, hitel forintban, megtakarítás euróban. Nem vagyok zseni csak félős, és így alakult. Sőt még állásom is van. Mégis fáj, hogy így szétcsesszük ezt a nyomorult országot. Vessetek rám malomkövet, de ügy érzem az egyik legdurvább hasbarúgás a 300Ft-os népszavazás volt. Ami végképp megakasztott mindent, ami valamit is mozdított volna előre. Nem mintha ez a mutyigárda megérdemelne bármi szép szót. Eladtuk 300Ft-ért a jövőnket, 30 ezüstpénznél jóval kevesebbért.

Most ne jőjjön senki nekem azzal, hogy Orbán jól csinálta volna. Mondani semmi olyat nem mondott, ami előre mutatna, ami arról szólna, hogy emberek fájni fog, nagyon, de ha együtt megcsináljuk, akkor utána itt a kánaán. Nem akarok bezzegszlovákozni, de mikor azt hallom, hogy havernak 60%-ot ment fel a törlesztő, kinyílik a bicska a zsebembe.

És mindkét bagázst szívesen elküldeném ganélyt lapátolni valami gazdasághoz. Jól összehazudták nekünk a jólétet, elvették tőlönk a jövőt. Még van rá esély, hogy nem megyünk csődbe. Talán nem hagyják mások.

Kiszámolta már valaki, hogy hány családi pótlékot, vizit díjat, 13. havi nyugdíjat bukott már eddig a törlesztőn? 

Ráadásul ebből a pénzből nem lesz kórház, berendezés, csak kipengetjük CDS felárkét külföldi bankoknak.

Nem baj, a feszültségeket levezetjük a cigányokon. Azzal két problémát oldunk meg egyszerre. Vivát.

Kiváncsi vagyok van-e még olyan, aki hajlandó áldozni, sokat azért, hogy ez a hely élhetőbb legyen. Oly jó volna egy ilyen közösség, párt, ami nem csinálna más csak néha igazat mondana, még ha fáj is. És ráadásul meg is tenné. Miért is ne. Szóljatok én megyek!